Fegyver a kézben

Szeretem, amikor lehet hallani az égő dohány izzását. Hajnali négykor a gangon állva a betondzsungel közepén is nyugalmat talál az ember. Ezt a cigit még elszívom, aztán megyek a dolgomra. Tíz percnyi béke. Fegyverszünet. Pihenő.

Az imént "találkoztam" kedvesem köntösével a szekrényben. Egyedül vagyok, de mégsem. Rá gondolok és a barátaimra. Nyugalomban könnyen szárnyalnak, csaponganak a gondolatok. Több évtizedes emlékek idéződnek fel maguktól - fegyvereim a mindennapok ellen.

Egyedül vagyok a sötétben, de nem félek tőle. A csend most nem vészjósló. Hűvös, nyugtató takaróként borul rám az ismerős, csillagtalan éjszaka. A város most alszik. Erőt gyűjt a Fenevad. Nem sokára újabb napja virrad az örökké tartó csatának a vasbeton harcmezőn. Ismét ellen kell szegülni a mocsok, a bűz és az emberi gonoszság áradatának. A halkan, melegen sercegő cigarettával a kezemben, szeretteimre gondolva tudom, hogy nap nap után győzni fogok.

A parázs már kialudt, de még párszor végigszántom a csikkel a hamutartó alját. Közben észreveszem a tükörképem egy ablakban: összeráncolt szemöldök, megfeszülő állkapocs. Ideje ismét vértet ölteni. Indulás.

Csak nem?! Love sux?

Ki ne hallott volna már keserű, cinikus megjegyzéseket arról, hogy a szerelem felesleges, értelmetlen, fájdalmas, bonyolult, kerülendő? Eleinte valószínűleg mindenki ellenáll, vitatkozik az ilyen feltevésekkel, de azért végülis lehet benne valami, hamár ennyien mondják, nem?

Tegyük fel, hogy mondjuk belezúgunk valakibe. Ilyenkor nyilván vele akarunk lenni. Ez már rögtön probléma, hiszen mi van, ha visszautasítanak? Stressz, fájdalom, önmarcangolás. Sux. Tegyük fel azonban, hogy mégis sikerrel járunk. Ebben az esetben tovább bonyolódik a dolog, hiszen elkezdünk valamiféle közös életet az illetővel, ami szinte soha nem könnyű. Kiderülhet, hogy a partner nem is olyan, mint amilyennek képzeltük. Ha elvárásokon aluli, az nyilván sux, erről nincs mit beszélni. Lehet viszont, hogy újdonsült párunk túlszárnyalja elvárásainkat. Ez is csak első ránézésre tűnik azonban szerencsének, hiszen az emberek többségénél ilyenkor elkerülhetetlen egy komolyabb féltékenység-kitörés. "Miért pont velem akar lenni? Semmi vagyok hozzá képest, biztos nem gondolja komolyan! Csak az idejét múlatja!" Nem kell részleteznem, hogy az ilyen gondolatok további bonyodalmakhoz, veszekedésekhez, önbizalomhiányhoz, általános rossz kedvhez vezetnek. Szintén sux. Előfordulhat persze, hogy se nem túl "jó", se nem túl "rossz" az illető, de most őszintén, mekkora lehet az esélye ennek? Kisebbfajta csoda kell ahhoz, hogy minden összejöjjön.

Csodák márpedig vannak.

Bicikli

"Mint egy bicikli vagy egy kerék, amely ha elkezd gurulni, csak mozgás közben őrzi meg egyensúlyát, mihelyt megáll, eldől - a férfi és nő között elkezdődött játék is csak fejlődésben létezhet. Ha ma egy lépéssel sem jutott tovább, mint tegnap, akkor oda a játék." - Alekszandr Szolzsenyicin

Igen, végre sikerült úgy intézni, hogy egy helyen legyen netkapcsolat, Szolzsenyicin-könyv és én. UNFAIL! És igen, ez most kivételesen nem sux. Csak úgy van.

A három módszer

"There are three ways to do things: the right way, the wrong way, and my way - which is the wrong way but faster."

Nos, igen. Ez megint bebizonyosodott. Önérzet sux, ahogyan büszkeség is sux, meg sokszor a korrektség is. Good guys always finish last.

FAIL!

Nabazmeg. Itt ülök most valahol, ahol van (nem is akármilyen) internet-előfizetésem. Elég nagy részben a célból jöttem ide, ahol most ülök, onnan, ahol korábban ültem, hogy új bejegyzést rittyentsek ide a kis blogomra, aminek a gerince egy Szolzsenyicin-idézet lett volna. A Szolzsenyicin-idézetet tartalmazó Szolzsenyicin-könyvet persze nem itt olvastam, ahol most ülök, hanem ott, ahol korábban ültem. És természetesen jól ott is hagytam, holott ez lett volna a legfontosabb. (Meg a matrica a postaládára, az is ott maradt.) Na mindegy. Majd legközelebb.

Én

Hoha!

Learn to love

Ezt álmodtam. Illetve ennyi ragadt meg az álomból... meg egy dallam. Gondolom, ez azt jelenti, hogy fontos, ezért megosztottam. Hát, ennyi.