A világválság bekaphatja.

Az egyre terebélyesebbé váló gazdasági világválság rengeteg ember életét megkeseríti. Százezrével tűnnek el állások, óriási cégek dőlnek romba kártyavárként, a hitelek törlesztőrészletei az egekbe szöknek. Óriási gáz. A csehek állítólag már lopkodnak, fosztogatnak a krízishelyzet hatására. A világ behúzta a kéziféket, mindenki igyekszik megfogni a pénzét, a fejlett országokban alig fogyaszt valamit a lakosság. Kivárnak, próbálnak túlélni. Ennek ellenére egyszerű, jóravaló emberek válnak földönfutóvá, cégvezérek tépik ki maradék néhány hajszálukat is, sőt! Lapjelentések szerint még maga Bill Gates is megérzi a válságot, ő is dollármilliárdokat bukott. Hát, akinek van miből... azt persze sajnálni sem érdemes.

De van megoldás! Egyrészt nyerni kell a lottón. De ennél jobb is van, bár az is igényel némi kezdeti tőkét. Tomi barátommal azon töprengtünk, vajon milyen lenne, ha önellátók lennénk? Úgy értem, majdnem teljesen. Ez elvileg lehetséges, "csak" termőföld kell hozzá, egy kút meg némi napsütés a kollektoroknak. Elvileg mindből van bőven az országban. Víz, kaja, áram tehát lenne. Az áramból fűtés is. Amit termesztünk, abból legalább egy kevéske biztosan jutna eladásra is, a pénzből pedig ruhát, gyógyszert és kisebb napi fogyasztási cikkeket is lehetne venni. Más nem is kell. Úgy értem, nem feltétlenül szükséges. Persze a középkorban éltek errefelé utoljára így az emberek (tömegesen), de még mindig jobb, mint csövezni valamelyik nagyvárosban. Legalábbis szerintünk.

Ha tényleg akkora krach üt be, hogy önellátásra szorul a lakosság, akkor persze az önvédelemről is gondoskodni kell. Ilyen helyzetben könnyen válnak az önzésre hajlamossá a népek. ("Mér van a szomszédnak két disznója?! Adja ide, kell!") Egy pár sörétes puska, némi lőszer meg 3-4 kuvasz vagy komondor a háznál persze ezt a gondot is nagyjából megoldja. Betörő, rabló, gyilkos, postás, adóellenőr, díjbeszedő, pizzafutár, német faluturisták kilőve.

Arra persze vigyázni kell, hogy a nagy önellátásban ne vágjuk el magunkat teljesen a külvilágtól, különben könnyen előfordulhat, hogy nem vesszük észre, mikor ér véget a válság. Nehogy aztán azon kapjuk magunkat, hogy kiszuperált IFA-val, faszig érő raszta szakállunkat simogatva járjuk a környéket, mindkét fogunkat vicsorgatva az ujjal mutogató járókelőkre. Pláne a kutyákat ne vigyük ilyenkor magunkkal, mert a végén még szuzukiszvifteket böfögnek fel később, járó motorral és félig megemésztett háromgyerekes családdal együtt.

Persze azért ennek is megvolna a romantikája.

A rajzot amúgy Tomi készítette. Remekmű.