No excuses

Amikor tíz bajtárs feltétel nélküli bizalommal, odaadással és önfeláldozással, íntépő, csonttörő győzni akarással, vörösen izzó, mindent elsöprő harciassággal, vért és könnyeket áldozva küzd azért, hogy a tizenegyedik csak még egy istenverte, pokoli centivel előrébb juthasson, az maga a csoda.

Itt nincs kifogás, nincs hazugság, nincs kegyelem. Szemfényvesztés sincs. "Bármiáron" van.

Háború ez, ők pedig harcosok. Gladiátorok az arénában.

Morituri te salutamus.

Fennhatóság

Fennhatóság: A fennhatóság egy olyan fogalom, melynek értelmében egy meghatározott területre korlátozott eljárási jogkör van megállapítva. [köszönet z-mnek]

Példa:

Észrevetted már, hogy az üveg képes lelassítani az időt? Mindig, mikor leejtesz valamit, ami üvegből készült (egy üveget például, haha. - miért neveznek el valamit arról az anyagról, amiből készült? ez így túl megtévesztő.), rengeteg időd van arra, hogy végiggondold a szituációt.

A múltkor például leejtettem egy üvegpoharat. Rögtön a helyzet analizálásába kezdtem. "Bassza meg!" - volt az első reakció. "Jézus isten, leejtettem egy poharat!" - értelmeztem a történéseket. "A picsába, leesik. Talán még el tudom kapni! ... Nem, nem ... már túl messze jár, menthetetlen. Talán nem törik össze! Emlékszem, egyszer, egy éve lehetett talán... vagy nem is, egy kicsit több, húsvét volt és bárányt sütöttünk a kertben... levertem egy poharat, és azt hittem, el fog törni, de nem! Talán ez is egy példája lesz azon eseteknek, amikor egy pohár NEM törik el, noha a padlóra zuhan. Bár... az a másik masszívabb is volt, és alacsonyabbról is esett, puhább felületre. Ez a pohár sokkal vékonyabb üvegből készült, magasabbról esik, kőpadlóra. Sokkal valószínűbbnek tűnik, hogy ez a pohár bizony darabokra törik, jobb is, ha hozzászoktatom magam a gondolathoz."

És akkor megpróbálsz beletörődni a pohár sorsába. Ülsz ott, és arra gondolsz, hogy végülis nem a világ vége jött el, csak egy pohár törik össze. "Basszus, ez a kedvenc poharam volt!" - horgad fel az agyadban ilyenkor a nyilvánvalóan képtelen gondolat. Senkinek nincs kedvenc pohara.

Végül - a gravitáció törvényeinek engedelmeskedve - a Föld középpontja felé tartó pohár pályája valamely pontján találkozik a betonpadlóval, és darabokra szakad. Szinte öröm nézni. De nem érsz rá bámészkodni, vészhelyzet állt elő! Tele van a talaj törött üveggel! (Persze általában mezítláb vagy, amikor ilyesmi történik.) Ideje megtenned a Nagy Bejelentést. A bejelentés kell, még akkor is, ha senki nincs a környéken. "Emberek! Hahó! Mindenki! Leejtettem egy poharat! Egy üvegpoharat! Összetört! Ezért most törött üveg van a padlón! Ne jöjjön a közelbe senki!" Ilyenkor kezded úgy érezni magad, mintha kézben tartanád a szituációt. Mintha irányítanál. Mint egy tábornok! Mozgásba lendülnek a fogaskerekek, beindulnak az események, végre csinálni lehet valamit! Sőt, kell!

Előveszed a kis seprűt meg a kis lapátot, és elkezded összeszedegetni az üvegdarabokat. Jó érzés a középpontjában lenni egy olyan krízishelyzetnek, amit biztosan meg tudsz oldani. Söprögetsz, csipegetsz, majd szemlét tartasz műved felett. Lehasalsz a földre, hogy onnan is ellenőrizhesd, hogy minden üveget összegyűjtöttél-e. Felkapcsolod a villanyt, el- majd visszahúzod a függönyt, minden lehetséges szögből és megvilágításban megvizsgálod a padlót.

És persze jaj annak, aki hadjáratod közben zavarni merészel! Ha csak hozzádszólnak, már a plafonon vagy. Nem érted, hogy nem érezhetik át a helyzet komolyságát. Eltorzult arccal, fröcsögve üvöltesz: "HÉ! NEM HALLOTTAD, HOGY ÜVEG VAN A PADLÓN?! NEM FEJEZTEM KI MAGAM ELÉG VILÁGOSAN? TE NEANDERVÖLGYI MONGOLIDIÓTA! TAKARODJ KIFELÉ!" Ez persze nem azért van, mert mások testi épségét félted, hiszen valójában le se szarod, ha valakinek üveg megy a talpába.

Az fáj, hogy megkérdőjelezték a ~odat.

"Ébrenlét... pfff"

A címben idézett mondatot egy csak tényleg nagyon kicsit illuminált állapotban lévő, életerős(nek tűnő), egészséges(nek látszó) fiatalembertől hallottam a minap.

Országunk (mi több, hazánk) szívének, gyönyörű fővárosunk egyik élettől nyüzsgő, dolgukra igyekvő, nevetgélő, beszélgető, telefonálgató, órájukat nézegető, életüket rendezgető, gyermekeiket terelgető emberekkel teli körútján utazott a villamoson egy doboz Arany Ászok társaságában.

Hősünk, az alkohol segítségével egy kicsit a miénktől eltérő dimenzióba helyezkedve, egy pillanatra megállt és körülnézett. Majd levonta az egyetlen lehetséges következtetést: "Ébrenlét... pfff." Zseniális kijelentés. Benne van minden. Van benne minden. Életfájdalom, beletörődés, megadás, unalom, érdektelenség.

Szerintem csak én hallottam meg kinyilatkoztatását, mert a környéken egyedül én voltam egyedül. A többiek csak akkor kezdtek el felfigyelni utastársunkra, amikor az mindenkit látványosan leszarva elkezdett magában hangosan beszélni - összefüggéstelenül. Mindenki elhúzódott tőle. Menekültek, ösztönösen. Nehogy látniuk kelljen, hogy a magukban felépített, fontosnak vélt értékek, célok, összefüggések és kölcsönhatások valójában mind sírnivalóan nevetségesek.

Főhösünkkel szemben volt egy üres hely. "Leülök" - gondoltam magamban. Nem akartam annyira birkamód ösztönösen viselkedni, mint mindenki más. Mégis nehezemre esett. Nem akartam másnak a fájdalmát érezni, nem akartam keserűséget, a világ gondját meg az élet súlyát a nyakamba. Nem értettem magamat, nem értettem, miért vagyok ennyire védekező és elzárkózó. Aztán rájöttem: úgy éreztem, hogy van nekem elég bajom enélkül is. Mégis leültem, kényszerítettem magam.

Ő rögtön a szemembe nézett, mintha kapaszkodna belém. Hosszú másodpercekig néztük egymást. Nem volt kellemetlen. Már nem beszélt össze-vissza, a tekintete is kitisztult. Csak egy emberi kapcsolat kellett neki, egy híd, hogy visszataláljon a mi létsíkunkra. Manapság legtöbbünknek mégsincs ahhoz energiája, hogy segítsen. Mindenki önző, magának való, gyanakvó. És okkal.

"Az emberek olyanok, mint a kutyák" - jelentette ki a Névtelen. Bólintottam. "Itt vagyok harminc évesen, és ennyi az életem" - mutatott a sörösdobozra. "Egészségedre" - válaszoltam. Elmosolyodott. Cinkosan. Tudta, hogy tudom, hogy tudja. A Mester utcánál leszállt.