Fennhatóság: A fennhatóság egy olyan fogalom, melynek értelmében egy meghatározott területre korlátozott eljárási jogkör van megállapítva. [köszönet z-mnek]
Példa:
Észrevetted már, hogy az üveg képes lelassítani az időt? Mindig, mikor leejtesz valamit, ami üvegből készült (egy üveget például, haha. - miért neveznek el valamit arról az anyagról, amiből készült? ez így túl megtévesztő.), rengeteg időd van arra, hogy végiggondold a szituációt.
A múltkor például leejtettem egy üvegpoharat. Rögtön a helyzet analizálásába kezdtem. "Bassza meg!" - volt az első reakció. "Jézus isten, leejtettem egy poharat!" - értelmeztem a történéseket. "A picsába, leesik. Talán még el tudom kapni! ... Nem, nem ... már túl messze jár, menthetetlen. Talán nem törik össze! Emlékszem, egyszer, egy éve lehetett talán... vagy nem is, egy kicsit több, húsvét volt és bárányt sütöttünk a kertben... levertem egy poharat, és azt hittem, el fog törni, de nem! Talán ez is egy példája lesz azon eseteknek, amikor egy pohár NEM törik el, noha a padlóra zuhan. Bár... az a másik masszívabb is volt, és alacsonyabbról is esett, puhább felületre. Ez a pohár sokkal vékonyabb üvegből készült, magasabbról esik, kőpadlóra. Sokkal valószínűbbnek tűnik, hogy ez a pohár bizony darabokra törik, jobb is, ha hozzászoktatom magam a gondolathoz."
És akkor megpróbálsz beletörődni a pohár sorsába. Ülsz ott, és arra gondolsz, hogy végülis nem a világ vége jött el, csak egy pohár törik össze. "Basszus, ez a kedvenc poharam volt!" - horgad fel az agyadban ilyenkor a nyilvánvalóan képtelen gondolat. Senkinek nincs kedvenc pohara.
Végül - a gravitáció törvényeinek engedelmeskedve - a Föld középpontja felé tartó pohár pályája valamely pontján találkozik a betonpadlóval, és darabokra szakad. Szinte öröm nézni. De nem érsz rá bámészkodni, vészhelyzet állt elő! Tele van a talaj törött üveggel! (Persze általában mezítláb vagy, amikor ilyesmi történik.) Ideje megtenned a Nagy Bejelentést. A bejelentés kell, még akkor is, ha senki nincs a környéken. "Emberek! Hahó! Mindenki! Leejtettem egy poharat! Egy üvegpoharat! Összetört! Ezért most törött üveg van a padlón! Ne jöjjön a közelbe senki!" Ilyenkor kezded úgy érezni magad, mintha kézben tartanád a szituációt. Mintha irányítanál. Mint egy tábornok! Mozgásba lendülnek a fogaskerekek, beindulnak az események, végre csinálni lehet valamit! Sőt, kell!
Előveszed a kis seprűt meg a kis lapátot, és elkezded összeszedegetni az üvegdarabokat. Jó érzés a középpontjában lenni egy olyan krízishelyzetnek, amit biztosan meg tudsz oldani. Söprögetsz, csipegetsz, majd szemlét tartasz műved felett. Lehasalsz a földre, hogy onnan is ellenőrizhesd, hogy minden üveget összegyűjtöttél-e. Felkapcsolod a villanyt, el- majd visszahúzod a függönyt, minden lehetséges szögből és megvilágításban megvizsgálod a padlót.
És persze jaj annak, aki hadjáratod közben zavarni merészel! Ha csak hozzádszólnak, már a plafonon vagy. Nem érted, hogy nem érezhetik át a helyzet komolyságát. Eltorzult arccal, fröcsögve üvöltesz: "HÉ! NEM HALLOTTAD, HOGY ÜVEG VAN A PADLÓN?! NEM FEJEZTEM KI MAGAM ELÉG VILÁGOSAN? TE NEANDERVÖLGYI MONGOLIDIÓTA! TAKARODJ KIFELÉ!" Ez persze nem azért van, mert mások testi épségét félted, hiszen valójában le se szarod, ha valakinek üveg megy a talpába.
Az fáj, hogy megkérdőjelezték a ~odat.
Példa:
Észrevetted már, hogy az üveg képes lelassítani az időt? Mindig, mikor leejtesz valamit, ami üvegből készült (egy üveget például, haha. - miért neveznek el valamit arról az anyagról, amiből készült? ez így túl megtévesztő.), rengeteg időd van arra, hogy végiggondold a szituációt.
A múltkor például leejtettem egy üvegpoharat. Rögtön a helyzet analizálásába kezdtem. "Bassza meg!" - volt az első reakció. "Jézus isten, leejtettem egy poharat!" - értelmeztem a történéseket. "A picsába, leesik. Talán még el tudom kapni! ... Nem, nem ... már túl messze jár, menthetetlen. Talán nem törik össze! Emlékszem, egyszer, egy éve lehetett talán... vagy nem is, egy kicsit több, húsvét volt és bárányt sütöttünk a kertben... levertem egy poharat, és azt hittem, el fog törni, de nem! Talán ez is egy példája lesz azon eseteknek, amikor egy pohár NEM törik el, noha a padlóra zuhan. Bár... az a másik masszívabb is volt, és alacsonyabbról is esett, puhább felületre. Ez a pohár sokkal vékonyabb üvegből készült, magasabbról esik, kőpadlóra. Sokkal valószínűbbnek tűnik, hogy ez a pohár bizony darabokra törik, jobb is, ha hozzászoktatom magam a gondolathoz."
És akkor megpróbálsz beletörődni a pohár sorsába. Ülsz ott, és arra gondolsz, hogy végülis nem a világ vége jött el, csak egy pohár törik össze. "Basszus, ez a kedvenc poharam volt!" - horgad fel az agyadban ilyenkor a nyilvánvalóan képtelen gondolat. Senkinek nincs kedvenc pohara.
Végül - a gravitáció törvényeinek engedelmeskedve - a Föld középpontja felé tartó pohár pályája valamely pontján találkozik a betonpadlóval, és darabokra szakad. Szinte öröm nézni. De nem érsz rá bámészkodni, vészhelyzet állt elő! Tele van a talaj törött üveggel! (Persze általában mezítláb vagy, amikor ilyesmi történik.) Ideje megtenned a Nagy Bejelentést. A bejelentés kell, még akkor is, ha senki nincs a környéken. "Emberek! Hahó! Mindenki! Leejtettem egy poharat! Egy üvegpoharat! Összetört! Ezért most törött üveg van a padlón! Ne jöjjön a közelbe senki!" Ilyenkor kezded úgy érezni magad, mintha kézben tartanád a szituációt. Mintha irányítanál. Mint egy tábornok! Mozgásba lendülnek a fogaskerekek, beindulnak az események, végre csinálni lehet valamit! Sőt, kell!
Előveszed a kis seprűt meg a kis lapátot, és elkezded összeszedegetni az üvegdarabokat. Jó érzés a középpontjában lenni egy olyan krízishelyzetnek, amit biztosan meg tudsz oldani. Söprögetsz, csipegetsz, majd szemlét tartasz műved felett. Lehasalsz a földre, hogy onnan is ellenőrizhesd, hogy minden üveget összegyűjtöttél-e. Felkapcsolod a villanyt, el- majd visszahúzod a függönyt, minden lehetséges szögből és megvilágításban megvizsgálod a padlót.
És persze jaj annak, aki hadjáratod közben zavarni merészel! Ha csak hozzádszólnak, már a plafonon vagy. Nem érted, hogy nem érezhetik át a helyzet komolyságát. Eltorzult arccal, fröcsögve üvöltesz: "HÉ! NEM HALLOTTAD, HOGY ÜVEG VAN A PADLÓN?! NEM FEJEZTEM KI MAGAM ELÉG VILÁGOSAN? TE NEANDERVÖLGYI MONGOLIDIÓTA! TAKARODJ KIFELÉ!" Ez persze nem azért van, mert mások testi épségét félted, hiszen valójában le se szarod, ha valakinek üveg megy a talpába.
Az fáj, hogy megkérdőjelezték a ~odat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése