hétfő, szeptember 29, 2008

Az igazi balfasz - kommentár nélkül 3.

Hajánál fogva kirángatott autójából, majd gyeplővel fojtogatni kezdett egy 28 éves nőt egy lovas kocsi felbőszült hajtója vasárnapra virradó éjjel Somogy megyében, Patca és Zselickisfalud között - közölte a Kaposvári Rendőrkapitányság az MTI-vel.

A lovas kocsi az út közepén, kivilágítatlanul haladt. Amikor a szemből érkező autós észlelte a veszélyt, lekapcsolta a reflektort, a lovak azonban az erős fénytől megriadva keresztbe fordították a kocsit az úton - írta az eset előzményeiről a rendőrség.

A közlemény szerint a hajtó leugrott a bakról és kirángatta az autóból a harmadmagával utazó sofőrt, akit egy gyeplővel fojtogatni kezdett. A bántalmazott nő segítségére siető 18 éves öccsét a kocsis fia előbb ütni kezdte, majd a lovak patáihoz lökte.

A járműben utazóknak mintegy negyed óra múlva sikerült elszabadulniuk, s az otthonukból értesítették a rendőröket, akik elfogták az elkövetőket.

A kocsit hajtó, más ügyben felfüggesztett szabadságvesztését töltő patcai férfit a rendőrség őrizetbe vette. Ellene sértett sanyargatásával elkövetett személyi szabadság megsértésének gyanúja miatt indítottak eljárást, amely akár tíz év szabadságvesztéssel sújtható.

péntek, szeptember 26, 2008

Az igazi balfasz - kommentár nélkül 2.

"A 46 éves Robert Evans az úton biciklizett, amikor elütötte egy autó. Kórházba vitték, de néhány órán belül kiengedték. Hazafelé éppen át akart kelni egy vasúti átjárón, amikor elütötte a vonat. Sérülései szerencsére nem életveszélyesek. Ha ez még nem lett volna elég, a rendőrség is megbüntette, mert nem a gyalogosoknak kijelölt átjárót használta."

aBlikk

szerda, szeptember 17, 2008

Itt van újra

Eljött hát ismét az ősz. Figyelmeztetés nélkül, agresszívan szakadt az arcunkba a zimankó - már megint. Szürkeség, eső, sárguló levelek, téli álom óhajtása, iskolakezdés, miegymás. Úgy tűnik, magyaréknál - de legalábbis Budapesten - a napsütötte órák száma fordítottan arányos a köztereken fellelhető idióták előfordulási gyakoriságával. Leesik két liter eső, és már lehetetlenné válik a közlekedés a városban. Azt még megértem, hogy az autók száma a rossz időre való tekintettel növekszik. Azon ugyan csodálkozom, hogy két-háromszorosukra duzzadnak a szokásos dugók, vagy legalábbis a szemmérték ezt sugallja, mégis értem legalább a dolog logikáját. De. Miért kell nekem a körúton húsz percet várnom a csodálatos Combinóra? Persze iszonyú tömeg a megállóban, a végre valahára bedöcögő viliről nem is beszélve. Anyázás, ordibálás, lökdösődés, verekedés, stressz. Azt pláne nem értem, hogy a szóban forgó csúcsjárgány miért áll újabb öt percet minden egyes megállóban, amikor úgysem tud felszállni rá senki, leszállni meg nem akar.

A gyalogosok is megőrülni látszanak, érthetetlen módon kóvályognak süket-néma-vak félhullák módjára saját és mások testi épségével fikarcnyit sem törődve.

Egyébként érdekes, hogy ugyanilyen tüneteket lehetett megfigyelni nyáron is, az első kánikula-"sújtotta" napon. Úgy látszik, nagyobb hatással van elménkre az időjárás, mint gondolnánk. A britek tudhatnak valamit, hogy folyton erről beszélnek.

Délután immár nyugodtan hazafelé autózva arra lettem figyelmes, hogy egy minimum két évtizedes szartaliga vág ki a mellettem lévő sávba sűrű és vaskos anyázások közepette, hogyaszondja mit tartom én fel a forgalmat. Vagy valami olyasmi. Gondolom. Valóban csak negyvennel közlekedtem hatvanas korlátozás mellett, ennek azonban oka volt, mégpedig a cirka húsz méterrel előttünk virító piros lámpa. Sporttársam ezt a tényt irdatlan satuzással konstatálta - a kereszteződésBEN. Szerencséjére már éppen váltott a lámpa, ezért a másik irányba haladóknak is piros volt már, így nem kaszálta el senki. Tartva a kényelmes negyvenes tempót, mellette elhaladva legbarátságosabb mosolyomat megvillantva intettem a volán mögött halálra vált arccal ülő szőke hölgy felé.

Azt hiszem, Besenyő Pista bá' örökbecsű költői kérdésével illik mindezek után búcsúznom. Így valahogy:

Emberek! Hánoooooormáááális?

hétfő, szeptember 15, 2008

Mild mannered news reporter by day...

...Combino Man by night! Megírtak, jól. Rengeteg villamosos, BKV-s sztorim van, amelyek bőven elférnének itt a Cogito ergo Sux-on, de szerintem ennyi ebből bőven elég is. Kösz, TJ a postot, kösz, sah a rajzot, és kösz mindenkinek a támogatást. Szexik vagytok.

Az igazi balfasz - kommentár nélkül

Láncfűrészes ámokfutó az M1-esen

Tatabánya, 2008. szeptember 15., hétfő (MTI) - Láncfűrésszel akarta felaprítani autóját egy német-osztrák állampolgár, majd cigarettát próbált dobni egy benzineskannába, amikor a rendőrök megállították, mert nem volt autópálya-használatra jogosító matricája - tájékoztatta a rendőrség hétfőn az MTI-t.

A 27 éves férfi elmondta, az ausztriai Hochenbergből Frankfurtba akart eljutni. Indulás előtt elszívott hat szál cannabist tartalmazó cigarettát és vezetés közben folyamatosan alkoholt ivott. Elvesztette tájékozódási képességét és csak arra lett figyelmes, hogy magyar feliratokat lát mindenhol - ismertette a még pénteken történteket Léber Gabriella, a Komárom-Esztergom Megyei Rendőr-főkapitányság sajtóreferense.

A járőrök a kocsiban 4 gramm kábítószergyanús anyagot találtak. A férfit a Tatai Rendőrkapitányság hétfőn gyorsított eljárással bíróság elé állította, és 180.000 forint pénzbüntetés megfizetésére kötelezte.

vasárnap, július 27, 2008

No excuses

Amikor tíz bajtárs feltétel nélküli bizalommal, odaadással és önfeláldozással, íntépő, csonttörő győzni akarással, vörösen izzó, mindent elsöprő harciassággal, vért és könnyeket áldozva küzd azért, hogy a tizenegyedik csak még egy istenverte, pokoli centivel előrébb juthasson, az maga a csoda.

Itt nincs kifogás, nincs hazugság, nincs kegyelem. Szemfényvesztés sincs. "Bármiáron" van.

Háború ez, ők pedig harcosok. Gladiátorok az arénában.

Morituri te salutamus.

Fennhatóság

Fennhatóság: A fennhatóság egy olyan fogalom, melynek értelmében egy meghatározott területre korlátozott eljárási jogkör van megállapítva. [köszönet z-mnek]

Példa:


Észrevetted már, hogy az üveg képes lelassítani az időt? Mindig, mikor leejtesz valamit, ami üvegből készült (egy üveget például, haha. - miért neveznek el valamit arról az anyagról, amiből készült? ez így túl megtévesztő.), rengeteg időd van arra, hogy végiggondold a szituációt.

A múltkor például leejtettem egy üvegpoharat. Rögtön a helyzet analizálásába kezdtem. "Bassza meg!" - volt az első reakció. "Jézus isten, leejtettem egy poharat!" - értelmeztem a történéseket. "A picsába, leesik. Talán még el tudom kapni! ... Nem, nem ... már túl messze jár, menthetetlen. Talán nem törik össze! Emlékszem, egyszer, egy éve lehetett talán... vagy nem is, egy kicsit több, húsvét volt és bárányt sütöttünk a kertben... levertem egy poharat, és azt hittem, el fog törni, de nem! Talán ez is egy példája lesz azon eseteknek, amikor egy pohár NEM törik el, noha a padlóra zuhan. Bár... az a másik masszívabb is volt, és alacsonyabbról is esett, puhább felületre. Ez a pohár sokkal vékonyabb üvegből készült, magasabbról esik, kőpadlóra. Sokkal valószínűbbnek tűnik, hogy ez a pohár bizony darabokra törik, jobb is, ha hozzászoktatom magam a gondolathoz."

És akkor megpróbálsz beletörődni a pohár sorsába. Ülsz ott, és arra gondolsz, hogy végülis nem a világ vége jött el, csak egy pohár törik össze. "Basszus, ez a kedvenc poharam volt!" - horgad fel az agyadban ilyenkor a nyilvánvalóan képtelen gondolat. Senkinek nincs kedvenc pohara.

Végül - a gravitáció törvényeinek engedelmeskedve - a Föld középpontja felé tartó pohár pályája valamely pontján találkozik a betonpadlóval, és darabokra szakad. Szinte öröm nézni. De nem érsz rá bámészkodni, vészhelyzet állt elő! Tele van a talaj törött üveggel! (Persze általában mezítláb vagy, amikor ilyesmi történik.) Ideje megtenned a Nagy Bejelentést. A bejelentés kell, még akkor is, ha senki nincs a környéken. "Emberek! Hahó! Mindenki! Leejtettem egy poharat! Egy üvegpoharat! Összetört! Ezért most törött üveg van a padlón! Ne jöjjön a közelbe senki!" Ilyenkor kezded úgy érezni magad, mintha kézben tartanád a szituációt. Mintha irányítanál. Mint egy tábornok! Mozgásba lendülnek a fogaskerekek, beindulnak az események, végre csinálni lehet valamit! Sőt, kell!

Előveszed a kis seprűt meg a kis lapátot, és elkezded összeszedegetni az üvegdarabokat. Jó érzés a középpontjában lenni egy olyan krízishelyzetnek, amit biztosan meg tudsz oldani. Söprögetsz, csipegetsz, majd szemlét tartasz műved felett. Lehasalsz a földre, hogy onnan is ellenőrizhesd, hogy minden üveget összegyűjtöttél-e. Felkapcsolod a villanyt, el- majd visszahúzod a függönyt, minden lehetséges szögből és megvilágításban megvizsgálod a padlót.

És persze jaj annak, aki hadjáratod közben zavarni merészel! Ha csak hozzádszólnak, már a plafonon vagy. Nem érted, hogy nem érezhetik át a helyzet komolyságát. Eltorzult arccal, fröcsögve üvöltesz: "HÉ! NEM HALLOTTAD, HOGY ÜVEG VAN A PADLÓN?! NEM FEJEZTEM KI MAGAM ELÉG VILÁGOSAN? TE NEANDERVÖLGYI MONGOLIDIÓTA! TAKARODJ KIFELÉ!" Ez persze nem azért van, mert mások testi épségét félted, hiszen valójában le se szarod, ha valakinek üveg megy a talpába.

Az fáj, hogy megkérdőjelezték a ~odat.