Szeretem, amikor lehet hallani az égő dohány izzását. Hajnali négykor a gangon állva a betondzsungel közepén is nyugalmat talál az ember. Ezt a cigit még elszívom, aztán megyek a dolgomra. Tíz percnyi béke. Fegyverszünet. Pihenő.
Az imént "találkoztam" kedvesem köntösével a szekrényben. Egyedül vagyok, de mégsem. Rá gondolok és a barátaimra. Nyugalomban könnyen szárnyalnak, csaponganak a gondolatok. Több évtizedes emlékek idéződnek fel maguktól - fegyvereim a mindennapok ellen.
Egyedül vagyok a sötétben, de nem félek tőle. A csend most nem vészjósló. Hűvös, nyugtató takaróként borul rám az ismerős, csillagtalan éjszaka. A város most alszik. Erőt gyűjt a Fenevad. Nem sokára újabb napja virrad az örökké tartó csatának a vasbeton harcmezőn. Ismét ellen kell szegülni a mocsok, a bűz és az emberi gonoszság áradatának. A halkan, melegen sercegő cigarettával a kezemben, szeretteimre gondolva tudom, hogy nap nap után győzni fogok.
A parázs már kialudt, de még párszor végigszántom a csikkel a hamutartó alját. Közben észreveszem a tükörképem egy ablakban: összeráncolt szemöldök, megfeszülő állkapocs. Ideje ismét vértet ölteni. Indulás.
Ki ne hallott volna már keserű, cinikus megjegyzéseket arról, hogy a szerelem felesleges, értelmetlen, fájdalmas, bonyolult, kerülendő? Eleinte valószínűleg mindenki ellenáll, vitatkozik az ilyen feltevésekkel, de azért végülis lehet benne valami, hamár ennyien mondják, nem?
Tegyük fel, hogy mondjuk belezúgunk valakibe. Ilyenkor nyilván vele akarunk lenni. Ez már rögtön probléma, hiszen mi van, ha visszautasítanak? Stressz, fájdalom, önmarcangolás. Sux. Tegyük fel azonban, hogy mégis sikerrel járunk. Ebben az esetben tovább bonyolódik a dolog, hiszen elkezdünk valamiféle közös életet az illetővel, ami szinte soha nem könnyű. Kiderülhet, hogy a partner nem is olyan, mint amilyennek képzeltük. Ha elvárásokon aluli, az nyilván sux, erről nincs mit beszélni. Lehet viszont, hogy újdonsült párunk túlszárnyalja elvárásainkat. Ez is csak első ránézésre tűnik azonban szerencsének, hiszen az emberek többségénél ilyenkor elkerülhetetlen egy komolyabb féltékenység-kitörés. "Miért pont velem akar lenni? Semmi vagyok hozzá képest, biztos nem gondolja komolyan! Csak az idejét múlatja!" Nem kell részleteznem, hogy az ilyen gondolatok további bonyodalmakhoz, veszekedésekhez, önbizalomhiányhoz, általános rossz kedvhez vezetnek. Szintén sux. Előfordulhat persze, hogy se nem túl "jó", se nem túl "rossz" az illető, de most őszintén, mekkora lehet az esélye ennek? Kisebbfajta csoda kell ahhoz, hogy minden összejöjjön.
"Mint egy bicikli vagy egy kerék, amely ha elkezd gurulni, csak mozgás közben őrzi meg egyensúlyát, mihelyt megáll, eldől - a férfi és nő között elkezdődött játék is csak fejlődésben létezhet. Ha ma egy lépéssel sem jutott tovább, mint tegnap, akkor oda a játék." - Alekszandr Szolzsenyicin
Igen, végre sikerült úgy intézni, hogy egy helyen legyen netkapcsolat, Szolzsenyicin-könyv és én. UNFAIL! És igen, ez most kivételesen nem sux. Csak úgy van.
Nabazmeg. Itt ülök most valahol, ahol van (nem is akármilyen) internet-előfizetésem. Elég nagy részben a célból jöttem ide, ahol most ülök, onnan, ahol korábban ültem, hogy új bejegyzést rittyentsek ide a kis blogomra, aminek a gerince egy Szolzsenyicin-idézet lett volna. A Szolzsenyicin-idézetet tartalmazó Szolzsenyicin-könyvet persze nem itt olvastam, ahol most ülök, hanem ott, ahol korábban ültem. És természetesen jól ott is hagytam, holott ez lett volna a legfontosabb. (Meg a matrica a postaládára, az is ott maradt.) Na mindegy. Majd legközelebb.
Na, ez már tényleg több a soknál. Értem én, hogy világválság meg mifaszom. De hogy van az, hogy reggel a szaros Sparban veszek tíz deka sonkát, négy darab banánt meg két liter kólát, és 900 forintot fizetek a pénztárnál? Ezért? Könyörgöm, ez egy reggeli meg némi lé. Oké, a kóla az Coca volt, márka, istenem, hát erre vágytam meg kellett a koffein, kinek nem. Mea culpa.
De akkor is, úgy húzzák ki az ezreseket a zsebünkből, mintha semmi nem lenne! És akkor a Spar még hagyján. A sarkon átellenben a KFC-ben egyszer 2700 (igen, kettőezer-hétszáz) magyar forintot fizettem az ebédemért, ennyibe kerül ugyanis egy normális férfi embernek ennie ott egy jót, ha nem akarja a fos műkrumplit magába tolni. Röhej!
Az ember manapság örül, ha munkája van, és egyáltalán kap valami fizetést (aminek a reálértéke évek óta csökken egyébként), annak a felét kapásból lenyúlja állam bá (mit csinál belőle?), még ha vesz valamit az ember, arra is rábasznak egy rakás adót (mert csak, miért ne nyúljuk le az embereket azért, mert valaki mástól vesznek valamit?), áfát, adott esetben jövedéki adót, luxusadót, anyámkínnyát.
Most meg beütött az igazi ménkő, és azok, akik bizonyos esetekben évtizedek óta azért kapják a fizetésüket, hogy elkerüljük a szopást, a vállukat vonogatják meg a karjukat tárják szét, hogy jaj válság van, nincs mit tenni. Eddig tartott a tudomány. Ennyit tudnak. Az ország vezetése az összes felkent szakértővel együtt lófaszt nem tud mondani (nemhogy csinálni) abban a pillanatban, amikor valami váratlan történik. Fingjuk nincs, mi van, bekúrták a gyeplőt a lovak közé, aztán ihaj. A „kocsis” meg néha megjelenik a kamerák előtt és magyaráz valamit. „Válság van, mindenkinek ki kell venni a részét.” Kedves uraim, ez így igaz. De nem mindegy a dolgok mértéke és aránya. Egyáltalán nem. Nem az én hibám, hogy zuhanunk, mint a kő, a béka segge alatt az egész ország. A maguké. Szedjék össze magukat. Szedjék össze, különben nem lesz szemétdomb, amin uralkodhatnak. De én azt nem itt várom meg, az biztos.
Egy orosz üzletember fogadásból tizenkét órát töltött az ágyban két hölggyel. A gyógyszerek okozta folyamatos erekció miatt nemi szerve elhalt, a fellépő vérmérgezésbe pedig belehalt a férfi.
Tizenkét órás szexmaraton áldozata lett egy orosz férfi. Szergej K. a Moszkva közelében található Kolomnában élt, vállalkozóként dolgozott. A 28 éves férfi taxis céget üzemeltetett, az autókat egy másik vállalattól bérelte. Így ismerte meg azt a két fiatal hölgyet, akikkel először munkakapcsolatba, majd egyre bensőségesebb viszonyba került.
Először az egyik lánnyal jött össze, majd – párhuzamosan – a másikkal is az ágyig jutott. Természetesen a két hölgy tudomást szerzett a háromszögről, így aztán felvetették, hogy édeshármasban kellene folytatniuk.
A lányok a sajátos ötletet megfejelve azt is kitalálták, hogy fogadást kötnek Szergejjel: ha a fiatalember 12 órán át aktív marad az ágyban, 200 ezer rubelt fizetnek neki.
Az ifjú üzletember belement az üzletbe. Biztosra akart menni, ezért serkentőkkel érkezett a randevúra: egyszerre több potencianövelő tablettát is bevett, méghozzá sörrel.
Szergej a fogadást megnyerte, de a nyereményét már nem tudta elkölteni. A 12 óra letelte után rosszul lett: a folyamatos erekció miatt ödémás lett a nemi szerve. Megpróbált autóba szállva orvoshoz menni, de már nem tudott elindulni. A kiérkező mentők azzal szembesültek, hogy a túlterhelt testrész üszkösödött, elkékült. Az ennek nyomán fellépő vérmérgezés végül Szergej halálát okozta.
Az egyre terebélyesebbé váló gazdasági világválság rengeteg ember életét megkeseríti. Százezrével tűnnek el állások, óriási cégek dőlnek romba kártyavárként, a hitelek törlesztőrészletei az egekbe szöknek. Óriási gáz. A csehek állítólag már lopkodnak, fosztogatnak a krízishelyzet hatására. A világ behúzta a kéziféket, mindenki igyekszik megfogni a pénzét, a fejlett országokban alig fogyaszt valamit a lakosság. Kivárnak, próbálnak túlélni. Ennek ellenére egyszerű, jóravaló emberek válnak földönfutóvá, cégvezérek tépik ki maradék néhány hajszálukat is, sőt! Lapjelentések szerint még maga Bill Gates is megérzi a válságot, ő is dollármilliárdokat bukott. Hát, akinek van miből... azt persze sajnálni sem érdemes.
De van megoldás! Egyrészt nyerni kell a lottón. De ennél jobb is van, bár az is igényel némi kezdeti tőkét. Tomi barátommal azon töprengtünk, vajon milyen lenne, ha önellátók lennénk? Úgy értem, majdnem teljesen. Ez elvileg lehetséges, "csak" termőföld kell hozzá, egy kút meg némi napsütés a kollektoroknak. Elvileg mindből van bőven az országban. Víz, kaja, áram tehát lenne. Az áramból fűtés is. Amit termesztünk, abból legalább egy kevéske biztosan jutna eladásra is, a pénzből pedig ruhát, gyógyszert és kisebb napi fogyasztási cikkeket is lehetne venni. Más nem is kell. Úgy értem, nem feltétlenül szükséges. Persze a középkorban éltek errefelé utoljára így az emberek (tömegesen), de még mindig jobb, mint csövezni valamelyik nagyvárosban. Legalábbis szerintünk.
Ha tényleg akkora krach üt be, hogy önellátásra szorul a lakosság, akkor persze az önvédelemről is gondoskodni kell. Ilyen helyzetben könnyen válnak az önzésre hajlamossá a népek. ("Mér van a szomszédnak két disznója?! Adja ide, kell!") Egy pár sörétes puska, némi lőszer meg 3-4 kuvasz vagy komondor a háznál persze ezt a gondot is nagyjából megoldja. Betörő, rabló, gyilkos, postás, adóellenőr, díjbeszedő, pizzafutár, német faluturisták kilőve.
Arra persze vigyázni kell, hogy a nagy önellátásban ne vágjuk el magunkat teljesen a külvilágtól, különben könnyen előfordulhat, hogy nem vesszük észre, mikor ér véget a válság. Nehogy aztán azon kapjuk magunkat, hogy kiszuperált IFA-val, faszig érő raszta szakállunkat simogatva járjuk a környéket, mindkét fogunkat vicsorgatva az ujjal mutogató járókelőkre. Pláne a kutyákat ne vigyük ilyenkor magunkkal, mert a végén még szuzukiszvifteket böfögnek fel később, járó motorral és félig megemésztett háromgyerekes családdal együtt.
Tudom, hogy gonosz vagyok. Gonosz és gyarló. Sajnálom, ez van, nem tehetek róla. Következésképp azon sem tudok változtatni, hogy úgy vélem, élnek ma a világon emberek (nem is akárhogy!), akiknek nem kellene. Olyan emberek ők ráadásul, akikről annak ellenére gondolok ilyen csúnyákat, hogy valójában nem követtek el semmit, csupán a legundorítóbb emberi dekadencia és hedonizmus iskolapéldáivá váltak - legalábbis számomra. Létezésük okát és célját nem értem, következésképp idegesít. Pont, mint a csivaváké.
Gondoltam, felállítok egy listát ezekről az emberekről, amihez időről időre visszatérek, ha úgy érzem, bővítésre szorul. Várom kedves olvasóim ötleteit, nevezéseit is.
Álljon itt tehát egyelőre a teljesség igénye nélkül az emberiség és egyben saját gonoszságom és irigységem szégyenfala. Ha egyszer annyi lesz a vagyonom, hogy nagyon unom, fogadok egy bérgyilkost.
Kezdem, íme:
Paris Hilton
Curtis Jackson (50 Cent)
Britney Spears
Lady Gaga (fingom nincs, mi az igazi neve, és nem is fogok utánanézni, az biztos)
Itt a tél. Ez így december második hetének elején nem is annyira meglepő. Mindenesetre gondoltam, rögzítem e tényt, hamár őszös post is volt.
Volt már hó meg minden. De igazából semmi különös. Mindig is valahogy az őszt és a tavaszt tekintettem "igazi" évszakoknak. Akkor történnek a változások, akkor van esemény! Megmozdul a világ, a természet felkészül arra, ami jön. Az őszt annak a végletekig eltúlzott formája, a tél követi, az iszonyú hidegekkel, a metsző szelekkel, az őrjöngő hóviharokkal, a sötét fagyokkal. A kikelet után annak teljes tombolásba átcsapott verziója, a nyár jön el, a perzselő forrósággal, a tikkasztó szárazsággal, a szikrázó napsütéssel.
Persze fordítva is fel lehet ugyanezt fogni. Tekinthetjük az őszt egyszerűen a tél előfutárának, annak az időszaknak, amikor a vén Tábornok erőt gyűjt szörnyű haragjának teljes és zabolázatlan szabadon engedéséhez. A tavasz pedig lehet a nyár féktelen crescendójának bátortalan, ámde ígéretes nyitánya.
A lényeg mindebből pontosan az, hogy teljesen mindegy, miként értelmezzük világunk e megmásíthatatlan törvényszerűségeit. Az őszt tél követi, a telet tavasz, a tavaszt pedig nyár - és direkt nem a tavasszal kezdtem a felsorolást. Eme örök körforgás mindaddig változatlan marad, amíg a Föld fáradhatatlanul rója köreit a Nap körül, az pedig ugyanilyen csökönyösséggel bandukol galaxisunk, a Tejútrendszer középpontja körüli pályáján, ez utóbbi pedig újabb, még nagyobb, még fantasztikusabb, emberi ésszel még felfoghatatlanabb kozmikus törvényszerűségeknek engedelmeskedve teszi, amit tennie kell. Megváltoztathatatlanul, vakon, de egy óramű pontosságával.
Ebből a perspektívából nézve mi emberek a semminél is kevesebbet nyomunk a latban az univerzum sorsának szempontjából. Önmagunk jelentéktelensége pont ugyanannyira felfoghatatlan számunkra, mint a metagalaxisok nagyszerűsége. Aki el tudja képzelni a mínusz végtelen fogalmát, az lehet csak tisztában saját kozmikus értéktelenségével.
Sokan megijednek, amikor ehhez hasonló következtetésekre jutnak, én személy szerint inkább megnyugtatónak találom semmiségemet. Akármit csinálok, bármi történjék is velem - vagy tulajdonképpen bárkivel ezen a golyóbison -, annak a nullához konvergáló mértékű hatása lesz a világ nagyobb, valódi folyamataira nézve. Felszabadítónak találom ezt a gondolatot - hisz' nem ronthatok el semmit. "Úgy még nem volt, hogy sehogy ne legyen" - szokták mondani a tapasztalt öregek, és ennél igazabb közmondást még soha nem hallottam. Akármelyik iskolába mész, akármit veszel fel holnap reggel, akármit és akárhogy dolgozol, akármit eszel vagy iszol, akár hazudsz, akár nem, akár lopsz, csalsz, gyilkolsz, rabolsz, népirtasz, robbantasz, gyújtogatsz, akár nem, akár élsz, akár halsz, a Nap holnap is fel fog kelni.
Ebből a megrázó gondolatból származhatnak egyes vallások előre elrendeltséget hirdető tanai, és ezért gondolom én sokakkal ellentétben, hogy a vallások és az egyházak nem gonosz, rosszindulatú szándékból, hanem egyszerű emberi félelemből és tudatlanságból születtek. Ugyanezen vallások egyébként általában arról is szólnak, hogy bár a kozmikus, avagy mennyei folyamatokba és összefüggésekbe nekünk, halandóknak nem lehet beleszólásunk, saját és hozzánk közel álló embertársaink sorsára szinte isteni szintű hatást gyakorolhatunk. Minden jelentéktelenségünkkel együtt élet és halál, kárhozat és üdvözülés urai vagyunk, saját apró kis mikrokozmoszunk császárai, a semmi istenei.
Egymás öldöklése és sanyargatása helyett megpróbálhatnánk végre eme Semmi viszonylagos rendben és békében tartásának semminél is kisebb feladatát elvégezni. Légyszi.
Carl Sagan gondolatai a Halványkék Pöttyről
Méretünk, helyünk és jelentőségünk szemléletes bemutatása
Néha eszembe jut, hogy mi van akkor, ha az őrült összeesküvés-elméletek kitalálóinak igaza van? Ha ezek valójában nem is koholmányok, hanem legalább valamennyi valóságalapjuk van? Az átlagember ilyesfajta kérdéseinek többségére soha nem kaphat minden kétséget kizáró választ. Manapság például szokás egyes cégek vagy cégcsoportok szinte szó szerinti démonizálása - napjainkban mindenek előtt korunk igazi halálgyárosaira, a dohányipar szereplőire igaz ez.
Az ember hajlamos a British American Tobacco vagy a Philip Morris Sátántól való mivoltát zsigerből elvetni, s noha az így gondolkodóknak valószínűleg igazuk is van, érdemes - mint mindig - egy pillanatra megállni és elmélkedni a problémán.
A következőn gondolkodtam a minap. Az 1960-as évek óta gyártott összes (tehát még egyszer, ÖSSZES) személyautó alapfelszereléséhez hozzátartozik a szivargyújtó. A szivargyújtó, amit az összes általam ismert nyelven így hívnak, noha az autóban szivarozók száma ma már valószínűleg elég alacsony. Hamutartót is találunk kedvenc státusszimbólumainkban, általában többet is.
Semmiségnek tűnhet e tény, de ha belegondolunk, hogy beépített, külön az autózásra átformált kávéfőzőt vagy kenyérpirítót például egy kocsiban sem találunk (ha valaki látott már, szóljon, és adjon képet!), az már bizonyos következtetések levonására adhat okod a nemzetközi dohánylobbi hatalmát illetően. Arról nem is beszélve, hogy ez az érdekcsoport emberek millióinak lassú, fájdalmas kínhalálát okozza évente, legálisan. Bár ez sok mindenről elmondható.
Valahol hallottam egyszer, hogy a Detroit óriási kohóiban születő gépszörnyetegek esetében annak idején a szivargyújtó előbb vált az alapfelszerelés részévé, mint a biztonsági öv. Az utazók előbb tudtak rágyújtani, mint életben maradni autóikban.
Hajánál fogva kirángatott autójából, majd gyeplővel fojtogatni kezdett egy 28 éves nőt egy lovas kocsi felbőszült hajtója vasárnapra virradó éjjel Somogy megyében, Patca és Zselickisfalud között - közölte a Kaposvári Rendőrkapitányság az MTI-vel.
A lovas kocsi az út közepén, kivilágítatlanul haladt. Amikor a szemből érkező autós észlelte a veszélyt, lekapcsolta a reflektort, a lovak azonban az erős fénytől megriadva keresztbe fordították a kocsit az úton - írta az eset előzményeiről a rendőrség.
A közlemény szerint a hajtó leugrott a bakról és kirángatta az autóból a harmadmagával utazó sofőrt, akit egy gyeplővel fojtogatni kezdett. A bántalmazott nő segítségére siető 18 éves öccsét a kocsis fia előbb ütni kezdte, majd a lovak patáihoz lökte.
A járműben utazóknak mintegy negyed óra múlva sikerült elszabadulniuk, s az otthonukból értesítették a rendőröket, akik elfogták az elkövetőket.
A kocsit hajtó, más ügyben felfüggesztett szabadságvesztését töltő patcai férfit a rendőrség őrizetbe vette. Ellene sértett sanyargatásával elkövetett személyi szabadság megsértésének gyanúja miatt indítottak eljárást, amely akár tíz év szabadságvesztéssel sújtható.
"A 46 éves Robert Evans az úton biciklizett, amikor elütötte egy autó. Kórházba vitték, de néhány órán belül kiengedték. Hazafelé éppen át akart kelni egy vasúti átjárón, amikor elütötte a vonat. Sérülései szerencsére nem életveszélyesek. Ha ez még nem lett volna elég, a rendőrség is megbüntette, mert nem a gyalogosoknak kijelölt átjárót használta."
Eljött hát ismét az ősz. Figyelmeztetés nélkül, agresszívan szakadt az arcunkba a zimankó - már megint. Szürkeség, eső, sárguló levelek, téli álom óhajtása, iskolakezdés, miegymás. Úgy tűnik, magyaréknál - de legalábbis Budapesten - a napsütötte órák száma fordítottan arányos a köztereken fellelhető idióták előfordulási gyakoriságával. Leesik két liter eső, és már lehetetlenné válik a közlekedés a városban. Azt még megértem, hogy az autók száma a rossz időre való tekintettel növekszik. Azon ugyan csodálkozom, hogy két-háromszorosukra duzzadnak a szokásos dugók, vagy legalábbis a szemmérték ezt sugallja, mégis értem legalább a dolog logikáját. De. Miért kell nekem a körúton húsz percet várnom a csodálatos Combinóra? Persze iszonyú tömeg a megállóban, a végre valahára bedöcögő viliről nem is beszélve. Anyázás, ordibálás, lökdösődés, verekedés, stressz. Azt pláne nem értem, hogy a szóban forgó csúcsjárgány miért áll újabb öt percet minden egyes megállóban, amikor úgysem tud felszállni rá senki, leszállni meg nem akar.
A gyalogosok is megőrülni látszanak, érthetetlen módon kóvályognak süket-néma-vak félhullák módjára saját és mások testi épségével fikarcnyit sem törődve.
Egyébként érdekes, hogy ugyanilyen tüneteket lehetett megfigyelni nyáron is, az első kánikula-"sújtotta" napon. Úgy látszik, nagyobb hatással van elménkre az időjárás, mint gondolnánk. A britek tudhatnak valamit, hogy folyton erről beszélnek.
Délután immár nyugodtan hazafelé autózva arra lettem figyelmes, hogy egy minimum két évtizedes szartaliga vág ki a mellettem lévő sávba sűrű és vaskos anyázások közepette, hogyaszondja mit tartom én fel a forgalmat. Vagy valami olyasmi. Gondolom. Valóban csak negyvennel közlekedtem hatvanas korlátozás mellett, ennek azonban oka volt, mégpedig a cirka húsz méterrel előttünk virító piros lámpa. Sporttársam ezt a tényt irdatlan satuzással konstatálta - a kereszteződésBEN. Szerencséjére már éppen váltott a lámpa, ezért a másik irányba haladóknak is piros volt már, így nem kaszálta el senki. Tartva a kényelmes negyvenes tempót, mellette elhaladva legbarátságosabb mosolyomat megvillantva intettem a volán mögött halálra vált arccal ülő szőke hölgy felé.
Azt hiszem, Besenyő Pista bá' örökbecsű költői kérdésével illik mindezek után búcsúznom. Így valahogy:
...Combino Man by night! Megírtak, jól. Rengeteg villamosos, BKV-s sztorim van, amelyek bőven elférnének itt a Cogito ergo Sux-on, de szerintem ennyi ebből bőven elég is. Kösz, TJ a postot, kösz, sah a rajzot, és kösz mindenkinek a támogatást. Szexik vagytok.
Tatabánya, 2008. szeptember 15., hétfő (MTI) - Láncfűrésszel akarta felaprítani autóját egy német-osztrák állampolgár, majd cigarettát próbált dobni egy benzineskannába, amikor a rendőrök megállították, mert nem volt autópálya-használatra jogosító matricája - tájékoztatta a rendőrség hétfőn az MTI-t.
A 27 éves férfi elmondta, az ausztriai Hochenbergből Frankfurtba akart eljutni. Indulás előtt elszívott hat szál cannabist tartalmazó cigarettát és vezetés közben folyamatosan alkoholt ivott. Elvesztette tájékozódási képességét és csak arra lett figyelmes, hogy magyar feliratokat lát mindenhol - ismertette a még pénteken történteket Léber Gabriella, a Komárom-Esztergom Megyei Rendőr-főkapitányság sajtóreferense.
A járőrök a kocsiban 4 gramm kábítószergyanús anyagot találtak. A férfit a Tatai Rendőrkapitányság hétfőn gyorsított eljárással bíróság elé állította, és 180.000 forint pénzbüntetés megfizetésére kötelezte.
Amikor tíz bajtárs feltétel nélküli bizalommal, odaadással és önfeláldozással, íntépő, csonttörő győzni akarással, vörösen izzó, mindent elsöprő harciassággal, vért és könnyeket áldozva küzd azért, hogy a tizenegyedik csak még egy istenverte, pokoli centivel előrébb juthasson, az maga a csoda.
Itt nincs kifogás, nincs hazugság, nincs kegyelem. Szemfényvesztés sincs. "Bármiáron" van.
Háború ez, ők pedig harcosok. Gladiátorok az arénában.
Te is észrevetted már, hogy ha nyitott szemmel jár az ember a világban, kiderül, hogy minden szar?
Rinyablog, nem csak emóknak.
A webnaplót rendszeresen illusztrálja: sahib (drawdaworld.blogspot.com)
Tudom, hogy gonosz vagyok. Gonosz és gyarló. Sajnálom, ez van, nem tehetek róla. Következésképp azon sem tudok változtatni, hogy úgy vélem, élnek ma a világon emberek (nem is akárhogy!), akiknek nem kellene. Olyan emberek ők ráadásul, akikről annak ellenére gondolok ilyen csúnyákat, hogy valójában nem követtek el semmit, csupán a legundorítóbb emberi dekadencia és hedonizmus iskolapéldáivá váltak - legalábbis számomra. Létezésük okát és célját nem értem, következésképp idegesít. Pont, mint a csivaváké. 
