WTF?!

Na, ez már tényleg több a soknál. Értem én, hogy világválság meg mifaszom. De hogy van az, hogy reggel a szaros Sparban veszek tíz deka sonkát, négy darab banánt meg két liter kólát, és 900 forintot fizetek a pénztárnál? Ezért? Könyörgöm, ez egy reggeli meg némi lé. Oké, a kóla az Coca volt, márka, istenem, hát erre vágytam meg kellett a koffein, kinek nem. Mea culpa.

De akkor is, úgy húzzák ki az ezreseket a zsebünkből, mintha semmi nem lenne! És akkor a Spar még hagyján. A sarkon átellenben a KFC-ben egyszer 2700 (igen, kettőezer-hétszáz) magyar forintot fizettem az ebédemért, ennyibe kerül ugyanis egy normális férfi embernek ennie ott egy jót, ha nem akarja a fos műkrumplit magába tolni. Röhej!

Az ember manapság örül, ha munkája van, és egyáltalán kap valami fizetést (aminek a reálértéke évek óta csökken egyébként), annak a felét kapásból lenyúlja állam bá (mit csinál belőle?), még ha vesz valamit az ember, arra is rábasznak egy rakás adót (mert csak, miért ne nyúljuk le az embereket azért, mert valaki mástól vesznek valamit?), áfát, adott esetben jövedéki adót, luxusadót, anyámkínnyát.

Most meg beütött az igazi ménkő, és azok, akik bizonyos esetekben évtizedek óta azért kapják a fizetésüket, hogy elkerüljük a szopást, a vállukat vonogatják meg a karjukat tárják szét, hogy jaj válság van, nincs mit tenni. Eddig tartott a tudomány. Ennyit tudnak. Az ország vezetése az összes felkent szakértővel együtt lófaszt nem tud mondani (nemhogy csinálni) abban a pillanatban, amikor valami váratlan történik. Fingjuk nincs, mi van, bekúrták a gyeplőt a lovak közé, aztán ihaj. A „kocsis” meg néha megjelenik a kamerák előtt és magyaráz valamit. „Válság van, mindenkinek ki kell venni a részét.” Kedves uraim, ez így igaz. De nem mindegy a dolgok mértéke és aránya. Egyáltalán nem. Nem az én hibám, hogy zuhanunk, mint a kő, a béka segge alatt az egész ország. A maguké. Szedjék össze magukat. Szedjék össze, különben nem lesz szemétdomb, amin uralkodhatnak. De én azt nem itt várom meg, az biztos.

Az igazi balfasz - kommentár nélkül 4.

Egy orosz üzletember fogadásból tizenkét órát töltött az ágyban két hölggyel. A gyógyszerek okozta folyamatos erekció miatt nemi szerve elhalt, a fellépő vérmérgezésbe pedig belehalt a férfi.

Tizenkét órás szexmaraton áldozata lett egy orosz férfi. Szergej K. a Moszkva közelében található Kolomnában élt, vállalkozóként dolgozott. A 28 éves férfi taxis céget üzemeltetett, az autókat egy másik vállalattól bérelte. Így ismerte meg azt a két fiatal hölgyet, akikkel először munkakapcsolatba, majd egyre bensőségesebb viszonyba került.

Először az egyik lánnyal jött össze, majd – párhuzamosan – a másikkal is az ágyig jutott. Természetesen a két hölgy tudomást szerzett a háromszögről, így aztán felvetették, hogy édeshármasban kellene folytatniuk.

A lányok a sajátos ötletet megfejelve azt is kitalálták, hogy fogadást kötnek Szergejjel: ha a fiatalember 12 órán át aktív marad az ágyban, 200 ezer rubelt fizetnek neki.

Az ifjú üzletember belement az üzletbe. Biztosra akart menni, ezért serkentőkkel érkezett a randevúra: egyszerre több potencianövelő tablettát is bevett, méghozzá sörrel.

Szergej a fogadást megnyerte, de a nyereményét már nem tudta elkölteni. A 12 óra letelte után rosszul lett: a folyamatos erekció miatt ödémás lett a nemi szerve. Megpróbált autóba szállva orvoshoz menni, de már nem tudott elindulni. A kiérkező mentők azzal szembesültek, hogy a túlterhelt testrész üszkösödött, elkékült. Az ennek nyomán fellépő vérmérgezés végül Szergej halálát okozta.

zoom.hu

A világválság bekaphatja.

Az egyre terebélyesebbé váló gazdasági világválság rengeteg ember életét megkeseríti. Százezrével tűnnek el állások, óriási cégek dőlnek romba kártyavárként, a hitelek törlesztőrészletei az egekbe szöknek. Óriási gáz. A csehek állítólag már lopkodnak, fosztogatnak a krízishelyzet hatására. A világ behúzta a kéziféket, mindenki igyekszik megfogni a pénzét, a fejlett országokban alig fogyaszt valamit a lakosság. Kivárnak, próbálnak túlélni. Ennek ellenére egyszerű, jóravaló emberek válnak földönfutóvá, cégvezérek tépik ki maradék néhány hajszálukat is, sőt! Lapjelentések szerint még maga Bill Gates is megérzi a válságot, ő is dollármilliárdokat bukott. Hát, akinek van miből... azt persze sajnálni sem érdemes.

De van megoldás! Egyrészt nyerni kell a lottón. De ennél jobb is van, bár az is igényel némi kezdeti tőkét. Tomi barátommal azon töprengtünk, vajon milyen lenne, ha önellátók lennénk? Úgy értem, majdnem teljesen. Ez elvileg lehetséges, "csak" termőföld kell hozzá, egy kút meg némi napsütés a kollektoroknak. Elvileg mindből van bőven az országban. Víz, kaja, áram tehát lenne. Az áramból fűtés is. Amit termesztünk, abból legalább egy kevéske biztosan jutna eladásra is, a pénzből pedig ruhát, gyógyszert és kisebb napi fogyasztási cikkeket is lehetne venni. Más nem is kell. Úgy értem, nem feltétlenül szükséges. Persze a középkorban éltek errefelé utoljára így az emberek (tömegesen), de még mindig jobb, mint csövezni valamelyik nagyvárosban. Legalábbis szerintünk.

Ha tényleg akkora krach üt be, hogy önellátásra szorul a lakosság, akkor persze az önvédelemről is gondoskodni kell. Ilyen helyzetben könnyen válnak az önzésre hajlamossá a népek. ("Mér van a szomszédnak két disznója?! Adja ide, kell!") Egy pár sörétes puska, némi lőszer meg 3-4 kuvasz vagy komondor a háznál persze ezt a gondot is nagyjából megoldja. Betörő, rabló, gyilkos, postás, adóellenőr, díjbeszedő, pizzafutár, német faluturisták kilőve.

Arra persze vigyázni kell, hogy a nagy önellátásban ne vágjuk el magunkat teljesen a külvilágtól, különben könnyen előfordulhat, hogy nem vesszük észre, mikor ér véget a válság. Nehogy aztán azon kapjuk magunkat, hogy kiszuperált IFA-val, faszig érő raszta szakállunkat simogatva járjuk a környéket, mindkét fogunkat vicsorgatva az ujjal mutogató járókelőkre. Pláne a kutyákat ne vigyük ilyenkor magunkkal, mert a végén még szuzukiszvifteket böfögnek fel később, járó motorral és félig megemésztett háromgyerekes családdal együtt.

Persze azért ennek is megvolna a romantikája.

A rajzot amúgy Tomi készítette. Remekmű.

The Human Cruise Missile

Milyet kap bazmeg, milyet kap! Új példaképem van.

(S)Hitlist

Tudom, hogy gonosz vagyok. Gonosz és gyarló. Sajnálom, ez van, nem tehetek róla. Következésképp azon sem tudok változtatni, hogy úgy vélem, élnek ma a világon emberek (nem is akárhogy!), akiknek nem kellene. Olyan emberek ők ráadásul, akikről annak ellenére gondolok ilyen csúnyákat, hogy valójában nem követtek el semmit, csupán a legundorítóbb emberi dekadencia és hedonizmus iskolapéldáivá váltak - legalábbis számomra. Létezésük okát és célját nem értem, következésképp idegesít. Pont, mint a csivaváké.

Gondoltam, felállítok egy listát ezekről az emberekről, amihez időről időre visszatérek, ha úgy érzem, bővítésre szorul. Várom kedves olvasóim ötleteit, nevezéseit is.

Álljon itt tehát egyelőre a teljesség igénye nélkül az emberiség és egyben saját gonoszságom és irigységem szégyenfala. Ha egyszer annyi lesz a vagyonom, hogy nagyon unom, fogadok egy bérgyilkost.

Kezdem, íme:

• Paris Hilton
• Curtis Jackson (50 Cent)
• Britney Spears
• Lady Gaga (fingom nincs, mi az igazi neve, és nem is fogok utánanézni, az biztos)
  
• ?

KLIKKIDE!

Kozmikus időjárás-jelentés

Itt a tél. Ez így december második hetének elején nem is annyira meglepő. Mindenesetre gondoltam, rögzítem e tényt, hamár őszös post is volt.

Volt már hó meg minden. De igazából semmi különös. Mindig is valahogy az őszt és a tavaszt tekintettem "igazi" évszakoknak. Akkor történnek a változások, akkor van esemény! Megmozdul a világ, a természet felkészül arra, ami jön. Az őszt annak a végletekig eltúlzott formája, a tél követi, az iszonyú hidegekkel, a metsző szelekkel, az őrjöngő hóviharokkal, a sötét fagyokkal. A kikelet után annak teljes tombolásba átcsapott verziója, a nyár jön el, a perzselő forrósággal, a tikkasztó szárazsággal, a szikrázó napsütéssel.

Persze fordítva is fel lehet ugyanezt fogni. Tekinthetjük az őszt egyszerűen a tél előfutárának, annak az időszaknak, amikor a vén Tábornok erőt gyűjt szörnyű haragjának teljes és zabolázatlan szabadon engedéséhez. A tavasz pedig lehet a nyár féktelen crescendójának bátortalan, ámde ígéretes nyitánya.

A lényeg mindebből pontosan az, hogy teljesen mindegy, miként értelmezzük világunk e megmásíthatatlan törvényszerűségeit. Az őszt tél követi, a telet tavasz, a tavaszt pedig nyár - és direkt nem a tavasszal kezdtem a felsorolást. Eme örök körforgás mindaddig változatlan marad, amíg a Föld fáradhatatlanul rója köreit a Nap körül, az pedig ugyanilyen csökönyösséggel bandukol galaxisunk, a Tejútrendszer középpontja körüli pályáján, ez utóbbi pedig újabb, még nagyobb, még fantasztikusabb, emberi ésszel még felfoghatatlanabb kozmikus törvényszerűségeknek engedelmeskedve teszi, amit tennie kell. Megváltoztathatatlanul, vakon, de egy óramű pontosságával.

Ebből a perspektívából nézve mi emberek a semminél is kevesebbet nyomunk a latban az univerzum sorsának szempontjából. Önmagunk jelentéktelensége pont ugyanannyira felfoghatatlan számunkra, mint a metagalaxisok nagyszerűsége. Aki el tudja képzelni a mínusz végtelen fogalmát, az lehet csak tisztában saját kozmikus értéktelenségével.

Sokan megijednek, amikor ehhez hasonló következtetésekre jutnak, én személy szerint inkább megnyugtatónak találom semmiségemet. Akármit csinálok, bármi történjék is velem - vagy tulajdonképpen bárkivel ezen a golyóbison -, annak a nullához konvergáló mértékű hatása lesz a világ nagyobb, valódi folyamataira nézve. Felszabadítónak találom ezt a gondolatot - hisz' nem ronthatok el semmit. "Úgy még nem volt, hogy sehogy ne legyen" - szokták mondani a tapasztalt öregek, és ennél igazabb közmondást még soha nem hallottam. Akármelyik iskolába mész, akármit veszel fel holnap reggel, akármit és akárhogy dolgozol, akármit eszel vagy iszol, akár hazudsz, akár nem, akár lopsz, csalsz, gyilkolsz, rabolsz, népirtasz, robbantasz, gyújtogatsz, akár nem, akár élsz, akár halsz, a Nap holnap is fel fog kelni.

Ebből a megrázó gondolatból származhatnak egyes vallások előre elrendeltséget hirdető tanai, és ezért gondolom én sokakkal ellentétben, hogy a vallások és az egyházak nem gonosz, rosszindulatú szándékból, hanem egyszerű emberi félelemből és tudatlanságból születtek. Ugyanezen vallások egyébként általában arról is szólnak, hogy bár a kozmikus, avagy mennyei folyamatokba és összefüggésekbe nekünk, halandóknak nem lehet beleszólásunk, saját és hozzánk közel álló embertársaink sorsára szinte isteni szintű hatást gyakorolhatunk. Minden jelentéktelenségünkkel együtt élet és halál, kárhozat és üdvözülés urai vagyunk, saját apró kis mikrokozmoszunk császárai, a semmi istenei.

Egymás öldöklése és sanyargatása helyett megpróbálhatnánk végre eme Semmi viszonylagos rendben és békében tartásának semminél is kisebb feladatát elvégezni. Légyszi.


Carl Sagan gondolatai a Halványkék Pöttyről


Méretünk, helyünk és jelentőségünk szemléletes bemutatása

Ők meg röhögnek a markukba

Néha eszembe jut, hogy mi van akkor, ha az őrült összeesküvés-elméletek kitalálóinak igaza van? Ha ezek valójában nem is koholmányok, hanem legalább valamennyi valóságalapjuk van? Az átlagember ilyesfajta kérdéseinek többségére soha nem kaphat minden kétséget kizáró választ. Manapság például szokás egyes cégek vagy cégcsoportok szinte szó szerinti démonizálása - napjainkban mindenek előtt korunk igazi halálgyárosaira, a dohányipar szereplőire igaz ez.

Az ember hajlamos a British American Tobacco vagy a Philip Morris Sátántól való mivoltát zsigerből elvetni, s noha az így gondolkodóknak valószínűleg igazuk is van, érdemes - mint mindig - egy pillanatra megállni és elmélkedni a problémán.

A következőn gondolkodtam a minap. Az 1960-as évek óta gyártott összes (tehát még egyszer, ÖSSZES) személyautó alapfelszereléséhez hozzátartozik a szivargyújtó. A szivargyújtó, amit az összes általam ismert nyelven így hívnak, noha az autóban szivarozók száma ma már valószínűleg elég alacsony. Hamutartót is találunk kedvenc státusszimbólumainkban, általában többet is.

Semmiségnek tűnhet e tény, de ha belegondolunk, hogy beépített, külön az autózásra átformált kávéfőzőt vagy kenyérpirítót például egy kocsiban sem találunk (ha valaki látott már, szóljon, és adjon képet!), az már bizonyos következtetések levonására adhat okod a nemzetközi dohánylobbi hatalmát illetően. Arról nem is beszélve, hogy ez az érdekcsoport emberek millióinak lassú, fájdalmas kínhalálát okozza évente, legálisan. Bár ez sok mindenről elmondható.

Valahol hallottam egyszer, hogy a Detroit óriási kohóiban születő gépszörnyetegek esetében annak idején a szivargyújtó előbb vált az alapfelszerelés részévé, mint a biztonsági öv. Az utazók előbb tudtak rágyújtani, mint életben maradni autóikban.

Nem semmi.