The Human Cruise Missile

Milyet kap bazmeg, milyet kap! Új példaképem van.

(S)Hitlist

Tudom, hogy gonosz vagyok. Gonosz és gyarló. Sajnálom, ez van, nem tehetek róla. Következésképp azon sem tudok változtatni, hogy úgy vélem, élnek ma a világon emberek (nem is akárhogy!), akiknek nem kellene. Olyan emberek ők ráadásul, akikről annak ellenére gondolok ilyen csúnyákat, hogy valójában nem követtek el semmit, csupán a legundorítóbb emberi dekadencia és hedonizmus iskolapéldáivá váltak - legalábbis számomra. Létezésük okát és célját nem értem, következésképp idegesít. Pont, mint a csivaváké.

Gondoltam, felállítok egy listát ezekről az emberekről, amihez időről időre visszatérek, ha úgy érzem, bővítésre szorul. Várom kedves olvasóim ötleteit, nevezéseit is.

Álljon itt tehát egyelőre a teljesség igénye nélkül az emberiség és egyben saját gonoszságom és irigységem szégyenfala. Ha egyszer annyi lesz a vagyonom, hogy nagyon unom, fogadok egy bérgyilkost.

Kezdem, íme:

• Paris Hilton
• Curtis Jackson (50 Cent)
• Britney Spears
• Lady Gaga (fingom nincs, mi az igazi neve, és nem is fogok utánanézni, az biztos)
  
• ?

KLIKKIDE!

Kozmikus időjárás-jelentés

Itt a tél. Ez így december második hetének elején nem is annyira meglepő. Mindenesetre gondoltam, rögzítem e tényt, hamár őszös post is volt.

Volt már hó meg minden. De igazából semmi különös. Mindig is valahogy az őszt és a tavaszt tekintettem "igazi" évszakoknak. Akkor történnek a változások, akkor van esemény! Megmozdul a világ, a természet felkészül arra, ami jön. Az őszt annak a végletekig eltúlzott formája, a tél követi, az iszonyú hidegekkel, a metsző szelekkel, az őrjöngő hóviharokkal, a sötét fagyokkal. A kikelet után annak teljes tombolásba átcsapott verziója, a nyár jön el, a perzselő forrósággal, a tikkasztó szárazsággal, a szikrázó napsütéssel.

Persze fordítva is fel lehet ugyanezt fogni. Tekinthetjük az őszt egyszerűen a tél előfutárának, annak az időszaknak, amikor a vén Tábornok erőt gyűjt szörnyű haragjának teljes és zabolázatlan szabadon engedéséhez. A tavasz pedig lehet a nyár féktelen crescendójának bátortalan, ámde ígéretes nyitánya.

A lényeg mindebből pontosan az, hogy teljesen mindegy, miként értelmezzük világunk e megmásíthatatlan törvényszerűségeit. Az őszt tél követi, a telet tavasz, a tavaszt pedig nyár - és direkt nem a tavasszal kezdtem a felsorolást. Eme örök körforgás mindaddig változatlan marad, amíg a Föld fáradhatatlanul rója köreit a Nap körül, az pedig ugyanilyen csökönyösséggel bandukol galaxisunk, a Tejútrendszer középpontja körüli pályáján, ez utóbbi pedig újabb, még nagyobb, még fantasztikusabb, emberi ésszel még felfoghatatlanabb kozmikus törvényszerűségeknek engedelmeskedve teszi, amit tennie kell. Megváltoztathatatlanul, vakon, de egy óramű pontosságával.

Ebből a perspektívából nézve mi emberek a semminél is kevesebbet nyomunk a latban az univerzum sorsának szempontjából. Önmagunk jelentéktelensége pont ugyanannyira felfoghatatlan számunkra, mint a metagalaxisok nagyszerűsége. Aki el tudja képzelni a mínusz végtelen fogalmát, az lehet csak tisztában saját kozmikus értéktelenségével.

Sokan megijednek, amikor ehhez hasonló következtetésekre jutnak, én személy szerint inkább megnyugtatónak találom semmiségemet. Akármit csinálok, bármi történjék is velem - vagy tulajdonképpen bárkivel ezen a golyóbison -, annak a nullához konvergáló mértékű hatása lesz a világ nagyobb, valódi folyamataira nézve. Felszabadítónak találom ezt a gondolatot - hisz' nem ronthatok el semmit. "Úgy még nem volt, hogy sehogy ne legyen" - szokták mondani a tapasztalt öregek, és ennél igazabb közmondást még soha nem hallottam. Akármelyik iskolába mész, akármit veszel fel holnap reggel, akármit és akárhogy dolgozol, akármit eszel vagy iszol, akár hazudsz, akár nem, akár lopsz, csalsz, gyilkolsz, rabolsz, népirtasz, robbantasz, gyújtogatsz, akár nem, akár élsz, akár halsz, a Nap holnap is fel fog kelni.

Ebből a megrázó gondolatból származhatnak egyes vallások előre elrendeltséget hirdető tanai, és ezért gondolom én sokakkal ellentétben, hogy a vallások és az egyházak nem gonosz, rosszindulatú szándékból, hanem egyszerű emberi félelemből és tudatlanságból születtek. Ugyanezen vallások egyébként általában arról is szólnak, hogy bár a kozmikus, avagy mennyei folyamatokba és összefüggésekbe nekünk, halandóknak nem lehet beleszólásunk, saját és hozzánk közel álló embertársaink sorsára szinte isteni szintű hatást gyakorolhatunk. Minden jelentéktelenségünkkel együtt élet és halál, kárhozat és üdvözülés urai vagyunk, saját apró kis mikrokozmoszunk császárai, a semmi istenei.

Egymás öldöklése és sanyargatása helyett megpróbálhatnánk végre eme Semmi viszonylagos rendben és békében tartásának semminél is kisebb feladatát elvégezni. Légyszi.


Carl Sagan gondolatai a Halványkék Pöttyről


Méretünk, helyünk és jelentőségünk szemléletes bemutatása

Ők meg röhögnek a markukba

Néha eszembe jut, hogy mi van akkor, ha az őrült összeesküvés-elméletek kitalálóinak igaza van? Ha ezek valójában nem is koholmányok, hanem legalább valamennyi valóságalapjuk van? Az átlagember ilyesfajta kérdéseinek többségére soha nem kaphat minden kétséget kizáró választ. Manapság például szokás egyes cégek vagy cégcsoportok szinte szó szerinti démonizálása - napjainkban mindenek előtt korunk igazi halálgyárosaira, a dohányipar szereplőire igaz ez.

Az ember hajlamos a British American Tobacco vagy a Philip Morris Sátántól való mivoltát zsigerből elvetni, s noha az így gondolkodóknak valószínűleg igazuk is van, érdemes - mint mindig - egy pillanatra megállni és elmélkedni a problémán.

A következőn gondolkodtam a minap. Az 1960-as évek óta gyártott összes (tehát még egyszer, ÖSSZES) személyautó alapfelszereléséhez hozzátartozik a szivargyújtó. A szivargyújtó, amit az összes általam ismert nyelven így hívnak, noha az autóban szivarozók száma ma már valószínűleg elég alacsony. Hamutartót is találunk kedvenc státusszimbólumainkban, általában többet is.

Semmiségnek tűnhet e tény, de ha belegondolunk, hogy beépített, külön az autózásra átformált kávéfőzőt vagy kenyérpirítót például egy kocsiban sem találunk (ha valaki látott már, szóljon, és adjon képet!), az már bizonyos következtetések levonására adhat okod a nemzetközi dohánylobbi hatalmát illetően. Arról nem is beszélve, hogy ez az érdekcsoport emberek millióinak lassú, fájdalmas kínhalálát okozza évente, legálisan. Bár ez sok mindenről elmondható.

Valahol hallottam egyszer, hogy a Detroit óriási kohóiban születő gépszörnyetegek esetében annak idején a szivargyújtó előbb vált az alapfelszerelés részévé, mint a biztonsági öv. Az utazók előbb tudtak rágyújtani, mint életben maradni autóikban.

Nem semmi.

Az igazi balfasz - kommentár nélkül 3.

Hajánál fogva kirángatott autójából, majd gyeplővel fojtogatni kezdett egy 28 éves nőt egy lovas kocsi felbőszült hajtója vasárnapra virradó éjjel Somogy megyében, Patca és Zselickisfalud között - közölte a Kaposvári Rendőrkapitányság az MTI-vel.

A lovas kocsi az út közepén, kivilágítatlanul haladt. Amikor a szemből érkező autós észlelte a veszélyt, lekapcsolta a reflektort, a lovak azonban az erős fénytől megriadva keresztbe fordították a kocsit az úton - írta az eset előzményeiről a rendőrség.

A közlemény szerint a hajtó leugrott a bakról és kirángatta az autóból a harmadmagával utazó sofőrt, akit egy gyeplővel fojtogatni kezdett. A bántalmazott nő segítségére siető 18 éves öccsét a kocsis fia előbb ütni kezdte, majd a lovak patáihoz lökte.

A járműben utazóknak mintegy negyed óra múlva sikerült elszabadulniuk, s az otthonukból értesítették a rendőröket, akik elfogták az elkövetőket.

A kocsit hajtó, más ügyben felfüggesztett szabadságvesztését töltő patcai férfit a rendőrség őrizetbe vette. Ellene sértett sanyargatásával elkövetett személyi szabadság megsértésének gyanúja miatt indítottak eljárást, amely akár tíz év szabadságvesztéssel sújtható.

Az igazi balfasz - kommentár nélkül 2.

"A 46 éves Robert Evans az úton biciklizett, amikor elütötte egy autó. Kórházba vitték, de néhány órán belül kiengedték. Hazafelé éppen át akart kelni egy vasúti átjárón, amikor elütötte a vonat. Sérülései szerencsére nem életveszélyesek. Ha ez még nem lett volna elég, a rendőrség is megbüntette, mert nem a gyalogosoknak kijelölt átjárót használta."

aBlikk

Itt van újra

Eljött hát ismét az ősz. Figyelmeztetés nélkül, agresszívan szakadt az arcunkba a zimankó - már megint. Szürkeség, eső, sárguló levelek, téli álom óhajtása, iskolakezdés, miegymás. Úgy tűnik, magyaréknál - de legalábbis Budapesten - a napsütötte órák száma fordítottan arányos a köztereken fellelhető idióták előfordulási gyakoriságával. Leesik két liter eső, és már lehetetlenné válik a közlekedés a városban. Azt még megértem, hogy az autók száma a rossz időre való tekintettel növekszik. Azon ugyan csodálkozom, hogy két-háromszorosukra duzzadnak a szokásos dugók, vagy legalábbis a szemmérték ezt sugallja, mégis értem legalább a dolog logikáját. De. Miért kell nekem a körúton húsz percet várnom a csodálatos Combinóra? Persze iszonyú tömeg a megállóban, a végre valahára bedöcögő viliről nem is beszélve. Anyázás, ordibálás, lökdösődés, verekedés, stressz. Azt pláne nem értem, hogy a szóban forgó csúcsjárgány miért áll újabb öt percet minden egyes megállóban, amikor úgysem tud felszállni rá senki, leszállni meg nem akar.

A gyalogosok is megőrülni látszanak, érthetetlen módon kóvályognak süket-néma-vak félhullák módjára saját és mások testi épségével fikarcnyit sem törődve.

Egyébként érdekes, hogy ugyanilyen tüneteket lehetett megfigyelni nyáron is, az első kánikula-"sújtotta" napon. Úgy látszik, nagyobb hatással van elménkre az időjárás, mint gondolnánk. A britek tudhatnak valamit, hogy folyton erről beszélnek.

Délután immár nyugodtan hazafelé autózva arra lettem figyelmes, hogy egy minimum két évtizedes szartaliga vág ki a mellettem lévő sávba sűrű és vaskos anyázások közepette, hogyaszondja mit tartom én fel a forgalmat. Vagy valami olyasmi. Gondolom. Valóban csak negyvennel közlekedtem hatvanas korlátozás mellett, ennek azonban oka volt, mégpedig a cirka húsz méterrel előttünk virító piros lámpa. Sporttársam ezt a tényt irdatlan satuzással konstatálta - a kereszteződésBEN. Szerencséjére már éppen váltott a lámpa, ezért a másik irányba haladóknak is piros volt már, így nem kaszálta el senki. Tartva a kényelmes negyvenes tempót, mellette elhaladva legbarátságosabb mosolyomat megvillantva intettem a volán mögött halálra vált arccal ülő szőke hölgy felé.

Azt hiszem, Besenyő Pista bá' örökbecsű költői kérdésével illik mindezek után búcsúznom. Így valahogy:

Emberek! Hánoooooormáááális?

Mild mannered news reporter by day...

...Combino Man by night! Megírtak, jól. Rengeteg villamosos, BKV-s sztorim van, amelyek bőven elférnének itt a Cogito ergo Sux-on, de szerintem ennyi ebből bőven elég is. Kösz, TJ a postot, kösz, sah a rajzot, és kösz mindenkinek a támogatást. Szexik vagytok.

Az igazi balfasz - kommentár nélkül

Láncfűrészes ámokfutó az M1-esen

Tatabánya, 2008. szeptember 15., hétfő (MTI) - Láncfűrésszel akarta felaprítani autóját egy német-osztrák állampolgár, majd cigarettát próbált dobni egy benzineskannába, amikor a rendőrök megállították, mert nem volt autópálya-használatra jogosító matricája - tájékoztatta a rendőrség hétfőn az MTI-t.

A 27 éves férfi elmondta, az ausztriai Hochenbergből Frankfurtba akart eljutni. Indulás előtt elszívott hat szál cannabist tartalmazó cigarettát és vezetés közben folyamatosan alkoholt ivott. Elvesztette tájékozódási képességét és csak arra lett figyelmes, hogy magyar feliratokat lát mindenhol - ismertette a még pénteken történteket Léber Gabriella, a Komárom-Esztergom Megyei Rendőr-főkapitányság sajtóreferense.

A járőrök a kocsiban 4 gramm kábítószergyanús anyagot találtak. A férfit a Tatai Rendőrkapitányság hétfőn gyorsított eljárással bíróság elé állította, és 180.000 forint pénzbüntetés megfizetésére kötelezte.

No excuses

Amikor tíz bajtárs feltétel nélküli bizalommal, odaadással és önfeláldozással, íntépő, csonttörő győzni akarással, vörösen izzó, mindent elsöprő harciassággal, vért és könnyeket áldozva küzd azért, hogy a tizenegyedik csak még egy istenverte, pokoli centivel előrébb juthasson, az maga a csoda.

Itt nincs kifogás, nincs hazugság, nincs kegyelem. Szemfényvesztés sincs. "Bármiáron" van.

Háború ez, ők pedig harcosok. Gladiátorok az arénában.

Morituri te salutamus.

Fennhatóság

Fennhatóság: A fennhatóság egy olyan fogalom, melynek értelmében egy meghatározott területre korlátozott eljárási jogkör van megállapítva. [köszönet z-mnek]

Példa:

Észrevetted már, hogy az üveg képes lelassítani az időt? Mindig, mikor leejtesz valamit, ami üvegből készült (egy üveget például, haha. - miért neveznek el valamit arról az anyagról, amiből készült? ez így túl megtévesztő.), rengeteg időd van arra, hogy végiggondold a szituációt.

A múltkor például leejtettem egy üvegpoharat. Rögtön a helyzet analizálásába kezdtem. "Bassza meg!" - volt az első reakció. "Jézus isten, leejtettem egy poharat!" - értelmeztem a történéseket. "A picsába, leesik. Talán még el tudom kapni! ... Nem, nem ... már túl messze jár, menthetetlen. Talán nem törik össze! Emlékszem, egyszer, egy éve lehetett talán... vagy nem is, egy kicsit több, húsvét volt és bárányt sütöttünk a kertben... levertem egy poharat, és azt hittem, el fog törni, de nem! Talán ez is egy példája lesz azon eseteknek, amikor egy pohár NEM törik el, noha a padlóra zuhan. Bár... az a másik masszívabb is volt, és alacsonyabbról is esett, puhább felületre. Ez a pohár sokkal vékonyabb üvegből készült, magasabbról esik, kőpadlóra. Sokkal valószínűbbnek tűnik, hogy ez a pohár bizony darabokra törik, jobb is, ha hozzászoktatom magam a gondolathoz."

És akkor megpróbálsz beletörődni a pohár sorsába. Ülsz ott, és arra gondolsz, hogy végülis nem a világ vége jött el, csak egy pohár törik össze. "Basszus, ez a kedvenc poharam volt!" - horgad fel az agyadban ilyenkor a nyilvánvalóan képtelen gondolat. Senkinek nincs kedvenc pohara.

Végül - a gravitáció törvényeinek engedelmeskedve - a Föld középpontja felé tartó pohár pályája valamely pontján találkozik a betonpadlóval, és darabokra szakad. Szinte öröm nézni. De nem érsz rá bámészkodni, vészhelyzet állt elő! Tele van a talaj törött üveggel! (Persze általában mezítláb vagy, amikor ilyesmi történik.) Ideje megtenned a Nagy Bejelentést. A bejelentés kell, még akkor is, ha senki nincs a környéken. "Emberek! Hahó! Mindenki! Leejtettem egy poharat! Egy üvegpoharat! Összetört! Ezért most törött üveg van a padlón! Ne jöjjön a közelbe senki!" Ilyenkor kezded úgy érezni magad, mintha kézben tartanád a szituációt. Mintha irányítanál. Mint egy tábornok! Mozgásba lendülnek a fogaskerekek, beindulnak az események, végre csinálni lehet valamit! Sőt, kell!

Előveszed a kis seprűt meg a kis lapátot, és elkezded összeszedegetni az üvegdarabokat. Jó érzés a középpontjában lenni egy olyan krízishelyzetnek, amit biztosan meg tudsz oldani. Söprögetsz, csipegetsz, majd szemlét tartasz műved felett. Lehasalsz a földre, hogy onnan is ellenőrizhesd, hogy minden üveget összegyűjtöttél-e. Felkapcsolod a villanyt, el- majd visszahúzod a függönyt, minden lehetséges szögből és megvilágításban megvizsgálod a padlót.

És persze jaj annak, aki hadjáratod közben zavarni merészel! Ha csak hozzádszólnak, már a plafonon vagy. Nem érted, hogy nem érezhetik át a helyzet komolyságát. Eltorzult arccal, fröcsögve üvöltesz: "HÉ! NEM HALLOTTAD, HOGY ÜVEG VAN A PADLÓN?! NEM FEJEZTEM KI MAGAM ELÉG VILÁGOSAN? TE NEANDERVÖLGYI MONGOLIDIÓTA! TAKARODJ KIFELÉ!" Ez persze nem azért van, mert mások testi épségét félted, hiszen valójában le se szarod, ha valakinek üveg megy a talpába.

Az fáj, hogy megkérdőjelezték a ~odat.

"Ébrenlét... pfff"

A címben idézett mondatot egy csak tényleg nagyon kicsit illuminált állapotban lévő, életerős(nek tűnő), egészséges(nek látszó) fiatalembertől hallottam a minap.

Országunk (mi több, hazánk) szívének, gyönyörű fővárosunk egyik élettől nyüzsgő, dolgukra igyekvő, nevetgélő, beszélgető, telefonálgató, órájukat nézegető, életüket rendezgető, gyermekeiket terelgető emberekkel teli körútján utazott a villamoson egy doboz Arany Ászok társaságában.

Hősünk, az alkohol segítségével egy kicsit a miénktől eltérő dimenzióba helyezkedve, egy pillanatra megállt és körülnézett. Majd levonta az egyetlen lehetséges következtetést: "Ébrenlét... pfff." Zseniális kijelentés. Benne van minden. Van benne minden. Életfájdalom, beletörődés, megadás, unalom, érdektelenség.

Szerintem csak én hallottam meg kinyilatkoztatását, mert a környéken egyedül én voltam egyedül. A többiek csak akkor kezdtek el felfigyelni utastársunkra, amikor az mindenkit látványosan leszarva elkezdett magában hangosan beszélni - összefüggéstelenül. Mindenki elhúzódott tőle. Menekültek, ösztönösen. Nehogy látniuk kelljen, hogy a magukban felépített, fontosnak vélt értékek, célok, összefüggések és kölcsönhatások valójában mind sírnivalóan nevetségesek.

Főhösünkkel szemben volt egy üres hely. "Leülök" - gondoltam magamban. Nem akartam annyira birkamód ösztönösen viselkedni, mint mindenki más. Mégis nehezemre esett. Nem akartam másnak a fájdalmát érezni, nem akartam keserűséget, a világ gondját meg az élet súlyát a nyakamba. Nem értettem magamat, nem értettem, miért vagyok ennyire védekező és elzárkózó. Aztán rájöttem: úgy éreztem, hogy van nekem elég bajom enélkül is. Mégis leültem, kényszerítettem magam.

Ő rögtön a szemembe nézett, mintha kapaszkodna belém. Hosszú másodpercekig néztük egymást. Nem volt kellemetlen. Már nem beszélt össze-vissza, a tekintete is kitisztult. Csak egy emberi kapcsolat kellett neki, egy híd, hogy visszataláljon a mi létsíkunkra. Manapság legtöbbünknek mégsincs ahhoz energiája, hogy segítsen. Mindenki önző, magának való, gyanakvó. És okkal.

"Az emberek olyanok, mint a kutyák" - jelentette ki a Névtelen. Bólintottam. "Itt vagyok harminc évesen, és ennyi az életem" - mutatott a sörösdobozra. "Egészségedre" - válaszoltam. Elmosolyodott. Cinkosan. Tudta, hogy tudom, hogy tudja. A Mester utcánál leszállt.